Régi idők lakodalma

Az ember életének egyik legfontosabb eseménye.  Nagyapáink úgy tartották, hogy az ember életében háromszor kerül a figyelem középpontjába a születés, házasságkötés, halál alkalmával.

A házasságot bizonyos formaságok betartásával kötötték meg.
A szülők leányaikat, már fiatal koruk óta az asszonyi életre készítették fel. Hamar megtanították őket varrni, mosni, főzni, sütni, és a gyerekekkel foglalkozni.

Egy -egy házasság hosszabb idő folyamán jött létre, mert különböző szokásoknak  kellett  követnie egymást. A jövendőbeli kiválasztásával kezdődött, majd háztűznézéssel, eljegyzéssel folytatódott.

Régen úgy tartották, hogy egy lány akkor mehetett férjhez, ha megtelt a tulipános ládája, hiszen ebbe a ládába gyűjtötték fiatal koruk óta kelengyéjüket. A menyasszonyi láda fából készült, és tulipánokat festettek, faragtak rá.

Miután a két család mindenben megegyezett, elkezdődhetett a lakodalmi előkészítése. A lakodalmakat általában farsangkor tartották, hiszen ez volt a legjelentősebb mulatozási alkalom. A vendégsereg tagjai a családhoz fűződő kapcsolatuk mértékében támogatták a lakodalom előkészületeit.

A nagy esemény reggelén mindkét házhoz már érkeztek a vendégek, öltöztették a menyasszonyt, hozták a nászajándékokat.  A lányos háznál a vőfély tréfás versekkel kérte ki a lányt , miután ez megtörtént a menet zeneszóval indult a templomba.
A vőfély fontos szereplője volt a lakodalmaknak, hiszen ő vezényelte végig az estét.

A lakodalmi vacsora tyúkhúslevesből, pörköltből és  rétesből, tortából állt. A tortát általában a meghívott vendégek vitték és még ma is több helyen él ez a szokás.
A mulatozás addig tartott, amíg volt miből megvendégelni a jelenlévőket.